[ Pobierz całość w formacie PDF ]
roskadozott az ajándékok súlya alatt. Erika asszony helyén virágdíszek között ott feküdt az
értékes gyöngysor. Mennyivel egyszerqbb ez a mostani ünnep kis otthonukban! Akkor
azonban magányos volt, és senki sem szerette, ma pedig minden szegénysége ellenére gazdag,
kimondhatatlanul gazdag.
Mindketten csodaszépnek találták a karácsonyt.
Anita boldogan szolgálta fel a maga készítette ünnepi süteményt. Végtelenül büszke volt a
mqvére. Az ünnep elsQ napján pedig aggodalmas bizonytalansággal elkészítette élete elsQ
töltött libasültjét. Fenségesen aranybarnára és ropogósra sült.
Hans gondolataiba mélyedve nézte felesége sugárzó, a sürgölQdéstQl kipirult arcát és a
finomra sült szárnyast. Közölte, hogy még életében nem evett ilyen jót. Anita szinte szárnyalt
a boldogságtól.
- Jaj, Hans, tulajdonképpen sokkal szebb ez az egyszerq élet, mint az elQzQ, amikor dúskáltam
a földi javakban, mégis magányos és elhagyatott voltam. Valóban nagyon olcsón meg lehet
élni itt, vidéken. Szinte félig ajándékba kapjuk a dolgokat. Az intézQné maga választotta ki
nekem a legszebb libát, és még almát is adott hozzá, hogy megtölthessem. Azt hiszed, teljes
egészében el tudom költeni a konyhapénzt?
Képtelenség lenne. Ezen a héten megint húsz márkát sikerült megtakarítanom. Mondd csak,
Hans, nagy gondot jelent számodra mindezt elQteremteni?
A férfi megindultan megcsókolta.
- Légy egészen nyugodt, bQven elég kettQnknek a keresetem, még félre is tudok belQle tenni.
A napokban bemehetünk Gothába, a színházba. Megadjuk majd a módját, ahogy szokás.
Anitának felragyogott a szeme.
- Nem kellene inkább félretennünk a pénzt? kérdezte mégis nagy önuralommal. - Arra az
esetre, ha késQbb ruhákat kell vásárolnunk.
A férfi halványan elmosolyodott.
- Majd csak megoldjuk valahogy. Mondd meg Qszintén, Nita, nem kellett túlságosan sokat
nélkülöznöd az elmúlt idQben?
A fiatalasszony a fejét csóválta.
- Komolyan nem. Ezeket a körülményeket is meg lehet szokni. Egészen Qszintén szólva,
kezdetben voltak nehézségeim. Nehezen boldogultam villany nélkül. Mindenhova bevezették
már a környéken, csak a mi házunkba nem. Soha nem akart sikerülni a lámpatisztítás, a lányra
meg nem szívesen bíztam volna ezt a munkát. Mostanra azonban már belejöttem. Mindig
felveszem hozzá a kesztyqdet. Nézd csak meg a kezemet! Hát nem olyan, mint régen volt,
pedig most lámpát tisztítok és fQzök is.
Hans áhítatosan megcsókolta felesége finom kezét. A balján ma ott ragyogott a gyönggyel és
briliánssal ékesített gyqrq. Anita ünnepélyesen öltözködött fel, és rendkívül elQkelQ hatást
keltett az alacsony kis szobában. Férjét elragadta a gyengédség, és magához ölelte a törékeny
asszonykát.
- Édes kis feleségem, szépséges HamupipQkém! Ha hirtelen megjelenne egy királyfi, és
elvinne egy kastélyba, ahol van villanyáram, és nem kellene dolgoznod, elmennél-e vele?
Anita huncutul rámosolygott.
- Amennyiben azt a királyfit Hans Rolandnak hívnák, és kívül-belül ugyanolyan lenne, mint
az én szerelmetes férjem.
- Akkor elmennél vele a villanyfényes, drága bútorokkal, pompás szQnyegekkel és
függönyökkel berendezett kastélyba, ahol ezernyi régebben megszokott apróság és még egy
pompás zongora is várna, amit annyira nélkülözöl?
A fiatalasszony eltqnQdve maga elé nézett, és nagyot sóhajtott. Különös fény csillant fel a
szemében, de aztán öntudatosan kihúzta magát.
- Igen, Hans, veled természetesen szívesen elmennék egy ilyen mesebeli kastélyba. Ha az
ember jólétben nevelkedett, jól is érzi magát benne. Boldogabb azonban a legszebb
kastélyban sem lennék, mint itt, a házikónkban. Nélküled pedig a legcsodálatosabb palota sem
vonzaná. Hagyjuk meg hát a mesebeli királyfit a kastélyával együtt a holdban, ahova való! A
földön itt vagy nekem te, szerelmetes férjem, és itt van szeretett kis otthonom minden gonddal
és kötelességgel, melyek már erQsen a szívemhez nQttek. Azt az érzést, hogy hasznos ember
lettem, nem cserélném fel semmilyen fényqzQ élettel. Soha többé nem akarok naplopóként
élni, akkor sem, ha egyszeriben megint gazdag lennék. Csak akkor lehetek igazán boldog és
elégedett, ha feladataim és kötelességeim vannak.
A férfi szorosan magához ölelte.
- Derék kis feleségem! Sokszor láttam, hogy nehézségekkel küzdesz, de szándékosan nem
segítettem. Meg kellett tanulnod, hogyan oldhatod meg Qket egyedül.
Anita büszkén felszegte az állát.
- Továbbra is egyedül szeretnék boldogulni. Jöhet bármi, úgy érzem, most már a nehéz
[ Pobierz całość w formacie PDF ]