[ Pobierz całość w formacie PDF ]
mindig jelen Hellmann is, valahányszor eljövünk vendégségbe? Olyan
rokonszenves magának, gyermekem?
Käthe zöprengve nézett maga elé, s csak késQbb válaszolt:
A férjem kívánsága.
És maga? Maga is így akarja?
Tulajdonképpen nem, de nem lehet az én ellenszenvem az irányadó. A
férjemnek nélkülözhetetlen Hellmann kisasszony társasága, mert mqvészi
teljesítményekre sarkallja.
Szóval ezzel az ürüggyel csempészte be!
Kedves Bertholdné&
Ugyan, gyermekem, nálam betelt a pohár. Képtelen vagyok tovább nézni,
hogy a bolondját járatják magával. Védekezzen, ne hagyja, hogy félretolják!
Hellmann ki akarja túrni magát.
Ha így is lenne, ahogy mondja& mit tehetnék ellene?
Tiltsa meg, hogy a férje a színházon kívül találkozzon vele!
Nem tehetem. És ha meg is tenném, nem érnék el vele semmit.
Istenem, maga tényleg olyan kis oktondi! Kénytelen leszek világosabban
fogalmazni, hátha sikerül felébresztenem a harci kedvét. Ha nem tudná,
Hellmann fülig szerelmes a férjébe.
De tudom felelte Käthe halkan.
Az idQs asszony kiegyenesedett.
Úgy, szóval tudja? És mégsem lép közbe?
A kisasszony nem tehet róla, hogy szereti a férjemet.
Anna asszony levegQ után kapkodott.
Na akkor ide figyeljen! Arról sem tehet, hogy napról, napra jobban
behálózza?
Georg tudni fogja, mivel tartozik önmagának és nekem mondta Käthe
olyan nyugodtan, ahogy csak tudta. Nagyon, kínosnak találta ezt a
beszélgetést.
Hát erre ne számítson! Ne higgyen maga a férfiaknak, ingatag
teremtmények azok! Az a Hellmann meg maga az ördög. Ha hamarosan nem
lép közbe, képes, és eléri a célját.
Nem hinném.
Anna asszony apró, kövér öklével ingerülten rásújtott az asztalra.
Még világosabb leszek, mert különben nem tudok segíteni magán. Ha
mindent ráhagynak a férfiakra, buta gondolatok születnek az agyukban.
Egyszóval, hogy tudja, a férje ajándékozta Hellmann-nak azt a briliánsgyqrqt,
amelyikkel a múltkor hencegett. Ötszáz márkába került. Most már elhiszi,
hogy nincs minden rendben? A helyében, kedvesem, én nem lennék ilyen
bQkezq az anyagi dolgokban. Hallatlan, hogy a férje két kézzel szórja a maga
pénzét.
Käthe arca elhalványult, de látszólag megQrizte nyugalmát. Szép,
becsületes tekintetét könyörögve függesztette az idQs asszony arcára.
Kedves Berthold mama, kérem, ne beszéljen többé errQl! Tudom, hogy
jót akar, hogy meg akar engem kímélni a szenvedéstQl. De én képtelen vagyok
úgy védekezni, ahogy elvárja tQlem. Az olyan boldogság, amit erQvel kell
kiharcolnom, semmit sem jelent a számomra.
Rá akar hagyni mindent, amíg egyszer csak késQ lesz? -dohogott
Berthöldné.
Käthe fájdalmas arccal válaszolt.
Ha így van, ahogy mondja, akkor máris késQ.
Butaságokat beszél, gyermekem! Nem a kedvét akartam én elvenni,
hanem bátor ellenállásra buzdítani. Ideje, hogy jól odamondogasson a
férjének. Nyugodtan elárulhatja, hogy én biztattam, nem akarok én
meglapulni a háttérben. Furcsál- lanám, ha nem gyQzedelmeskedne a
Hellmann felett, amikor százszorta szebb nála. Ha igazán akarja, gyorsan
ártalmatlanná teheti.
Käthe meg akarta mondani, mennyire lealacsonyítónak tartja, hogy harcot
kelljen vívnia a férjéért. Jelent-e neki majd valamit a jövQben az a hqség és
szerelem, amelyet erQszakkal kell kicsikarnia? Az volt a meggyQzQdése, hogy
ha Georg hqtlen lett hozzá, akkor nem is szereti, de ezt elhallgatta Ber-
tholdné elQl. Minél hamarabb szeretett volna pontot tenni e kínos beszélgetés
végére, ezért így szólt:
Beszélek a férjemmel a gyqrqvel kapcsolatban.
Tegye meg! Nem árt, ha Georg is meghallja, hogy tudomása van róla. És
még valami, kislányom: nemcsak joga, hanem kötelessége közbelépni. Ezt ne
felejtse el!
Amikor az idQs hölgy becsukta maga után az ajtót, Käthe eltqnQdött.
Kötelessége? Tényleg kötelessége lenne közbelépni?
Igen, kötelességed mondta önmagának mert ha nem teszed meg, akkor
magad is hibás leszel benne, hogy egyre inkább eltávolodtok egymástól. Ne
mondhatsz le róla csak azért, mert nem olyan értékes ember, mint amilyennek
hitted. Ha gyenge, kötelességed támogatni, mert különben te magad is hibás
leszel, ha tönkremegy a házasságod.
Szilárdan eltökélte, hogy megpróbálja menteni, ami még menthetQ.
Bertholdné távozása után, hamarosan hazaérkezett Wigand, hogy
felkészüljön az esti elQadásra. Käthe szótlanul, gondolataiba merülve
segédkezett neki. Georg rá-ránézett, majd megkérdezte:
Miért hallgatsz? Már megint rossz kedved van?
Nem, csak azon gondolkodom, amit Berthöldné mondott délután.
Ja persze, hiszen együtt kávéztatok! MirQl beszélgettetek?
Käthe felegyenesedett, és jelentQségteljes pillantást vetett férjére.
Azt mondta, hogy ötszáz márkás briliánsgyqrqt vettél ajándékba
Hellmann kisasszonynak.
Georg úgy állt ott, mint akit leforráztak. Nagyon kínos volt neki, hogy
Käthe nyíltan felelQsségre vonta. Gyorsan összeszedte magát, s hogy zavarát
leplezze, durván megjegyezte:
A vén pletykafészek jobban tenné, ha nem ütné bele az orrát mindenbe.
Jót akart. Szeretném, ha megbeszélnénk a dolgot. Kérlek, ne felejtsd el,
hogy anyagilag nem engedhetünk meg magunknak ilyen kiadásokat.
Semmi okod az erkölcsi felháborodásra. Hálám jeléül csak vehetek
ajándékot a kolléganQmnek, aki lelkesedésével támogat, és ihletet ad a
munkámhoz! Ha még ezt sem szabad, akkor köszönöm szépen, nekem elegem
van!
MibQl van eleged? A házasságunkból? Tudom, hogy pénzügyekben való
járatlanságomnak köszönhetQen azt a látszatot keltettem, hogy nagyon gazdag
vagyok. Magam is azt hittem. Viszont figyelembe véve a valós helyzetet, nem
vásárolhatsz ilyen fényqzQ ajándékokat. Egyébként is óvatosnak kell lenned
Hellmann kisasszonnyal, mert nem közömbös irántad. Jó lesz vigyázni,
nehogy hiú reményeket tápláljon veled kapcsolatban.
Te, mondok én neked valamit. ElQször is, ezt a kioktató hangot képtelen
vagyok elviselni. Meg a féltékenységet is. Nem vagyok én iskolás gyerek, akit
lehajtott fejjel tqri, hogy lehordják a sárga földig.
Távol áll tQlem. Csak szerettem volna higgadtan megbeszélni a dolgot.
Jól van, megtörtént, és ezzel el van intézve. Vagy azt akarod, hogy kérjem
vissza tQle a gyqrqt?
Természetesen nem. Azt viszont elvárom, hogy többé ne hívd meg
hozzánk Hellmann kisasszonyt.
Miért ne?
Azért, mert titokban ajándékokat fogad el tQled. Ha tényleg a barátom,
mint ahogy állítja, akit vendégül látok a házamban, akkor nem volt becsületes
tQle.
Ez a te kicsinyes véleményed. De tudod, mit? Legyen, ahogy kívánod.
Megmondom neki, mi a helyzet. De most már hagyjál! Este Rómeót játszom,
mondhatom, alaposan ráhangoltál!
Käthe hallgatott.
ElQadás végén, Wigand éppen kifelé igyekezett az öltözQbQl, amikor a
mqvészbejárónál legnagyobb meglepetésére Käthét pillantotta meg.
Ingerülten ráförmedt:
Te itt? Mi történt?
Semmi, csak meg akartam kérdezni, hogy mész-e még valahová.
Igen, találkozom a kollégákkal.
Megengeded, hogy elkísérjelek?
Wigand felkapta a fejét.
Csak így egyszeriben? Talán féltékeny vagy?
Nem, csak rájöttem, hogy nem helyes, ha állandóan magadra hagylak.
Azt hiszem, a jövQben gyakrabban elkísér- lek.
A férfi elnevette magát.
Hogy ne térjek le az erények ösvényérQl, ugye? Neked valami szqk
látókörq erénycsQszhöz kellett volna feleségül menned, drágám, nem egy
színészhez! Ott jó helyen lennél. Csak ámítottad magad azzal, hogy a szabad,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]