[ Pobierz całość w formacie PDF ]
meglepetéssel kérdezte:
Valóban rám bízná ezt a hivatalt, asszonyom?
Különben miért mondtam volna? Sajnálom magát, mert nem kellemes,
ha az embert kiforgatják az egész vagyonából. Említette, hogy állást kíván
keresni. Tetszik nekem, mert udvarias és szerény, nekem pedig így nem kell
megfelelQ munkaerQ után szaladgálnom.
Ez igazán nagyszerq ötlet, kedves Emmám vélte egyetértQleg Boolman,
hitvese azonban szokás szerint egyetlen pillantással elnémította.
Igazán úgy érzi, hogy megfelelek az igényeinek, asszonyom? tudakolta
bátortalanul Malve.
Boolmanné bólintott.
Természetesen már tájékozódtam maga felQl. Az a fQ, hogy kifogástalanul
beszéli az anyanyelvét. Higgadt, szerény, mégis magabiztos egyéniségével
tökéletesen alkalmas a feladatra.
Boldogan elfogadom.
Helyes, akkor ezt meg is beszéltük.
Hendrik, aki leplezett izgalommal kísérte a beszélgetést, most felugrott.
Kérem, Boolmanné asszony, adjon néhány nap gondolkodási idQt
Bertram kisasszonynak! Fontolja meg alaposan ezt a lépést, kisasszony, nem
biztos, hogy ez a leghelyesebb mondta nyomatékosan.
Nemcsak azért lépett közbe, mert meg akarta óvni Malvét, hogy
Boolmannétól függQ helyzetbe kerüljön, de arra gondolt, hogy amennyiben a
leány Ramaninára megy, okvetlenül találkozik Rüdigerrel. Nem tudta, hogy
nem kellene-e mindenáron megakadályoznia ezt.
Nincs szükségem gondolkodási idQre, Straaten úr. Szerencsémnek
tekintem, hogy Boolmanné asszony alkalmazni óhajt, mert idehaza nem
könnyq megfelelQ állást találni.
Maga értelmes leány bólintott Emma Boolman -, és szerintem is
szerencse, hogy ilyen jó munkát kap, ráadásul Németországból is kijuthat. A
részleteket majd megtárgyaljuk.
Mindenesetre köszönöm a bizalmát, asszonyom!
Ó, elég jó a szemem, arra bátran hagyatkozhatom.
Ezzel Boolmanné elintézettnek tekintette az ügyet.
Hendrik nem szólt többet, de Daniela látta rajta, hogy nincs ínyére ez a
fordulat. Maga is szívesen visszatartotta volna a barátnQjét, csak azzal
nyugtatgatta magát, hogy tavasszal Q is Szumátrára utazik a férjével. Ha Malve
nem tud megszokni Ramaninán, akkor majd Q hazahozza.
KésQbb, amikor kettesben maradtak, a vQlegénye leverten megszólalt:
A tanácsodat és a segítségedet kell kérnem Bertram kisasszony
elhatározásával kapcsolatban. Határozott okkal próbáltam lebeszélni Qt,
eltekintve attól, hogy ez az állás nem valami irigylésre méltó a számára.
Én is attól tartok, bár Boolmanné különlegesen kedveli. De miféle okra
céloztál?
El kell mondanom neked valamit, de ígérd meg, hogy köztünk marad!
Megígérem, Hendrik.
Nos, Rüdiger Lersingent jószágigazgatónak szerzQdtettem Madalára.
Maga ajánlkozott a megüresedett posztra, miután megkérte Bertram
kisasszony kezét, amire a gyámjától és tQle elutasító választ kapott. Legalábbis
nekem azt mondta, hogy mindennek vége, és azonnal el akar utazni. Az
elutasítás rettentQen megrázta, mert nagyon szerette Malve Bertramot.
Jaj, Hendrik, így még rejtélyesebb az ügy! nézett rá megütQdve
Daniela. Te azt állítod, Lersingen szerette Malvét, én pedig tudom, hogy a
barátnQm szereti Qt.
Biztosan tévedsz, mert Rüdiger szó szerint ezt mondta: elutasított, nem
szeret. Többet nem tudtam kihúzni belQle.
Márpedig nem kétséges, hogy Malve szereti, még ha leplezni igyekszik is.
Én jól ismerem, és tudom, hogy a barátod váratlan elutazása borzasztóan
lesújtotta és megviselte.
Nem értem ingatta a fejét a férfi.
Én sem, és mivel mindketten ilyen zárkózottak, talán soha nem is fogjuk
megérteni. Egy dolog azonban világosnak látszik: itt valami nem stimmel.
Hm! Nekem is úgy tqnik. A barátnQd mindenesetre furcsán megváltozott
Rüdiger elutazása után. De most adj tanácsot, hogy mit tegyek! Rüdiger el
akart tqnni Malve életébQl, ezért kellett titokban tartanom, hová ment. Ha
viszont Malve Ramaninára utazik, akkor mindenképpen találkoznak. Talán a
barátom akarata ellenére fedjem fel tartózkodási helyét? A jelen esetben,
melyet nem láthatott elQre, talán Q is mentesítene a hallgatási kötelezettség
alól.
Daniela fontolgatott egy darabig, azután eltökéltén kihúzta magát.
Nem, Hendrik, nem szólhatunk a barátnQmnek, különben nem utazik el.
Hirtelen az az érzésem, nem véletlenül rendezte úgy a sors, hogy Malve
Szumátrára hajózik. Talán ezek ketten mégis egymásra találnak. Ha csakugyan
szeretik egymást, akkor csak valami félreértés állhatott közéjük, ez pedig csak
úgy tisztázódhat, ha találkoznak.
Tényleg azt hiszed, hogy Malve szereti Rüdigert?
Drága Hendrikem, az ilyesmit mi, nQk csalhatatlanul megérezzük.
Mondhatja a barátnQm százszor is, hogy nem szereti, akkor sem téveszt meg.
Édes szívem, akkor hát semmit se szóljak Rüdiger hollétérQl?
Semmit, Hendrik, bízd a többit a Jóistenre! Semmiképp sem
szerencsétlenség, ha ezek ketten váratlanul viszontlátják egymást.
EllenkezQleg, talán mindkettQjükre nézve szerencse.
Hát jó, legyen úgy, ahogy akarod. A mi odautazásunkig elválik, hogy
Malvénak sikerül-e összejönnie Rüdigerrel, s ha nem, akkor majd mi
visszahozzuk Európába. EgyelQre feltétlenül jót tesz neki, ha a
környezetváltozás eltereli a figyelmét gyászos gondolatairól. Meg aztán nem
veszítjük szem elQl, s bárhogy alakul is, meggyQzQdésem, hogy Rüdigerben
odaát támaszra lel.
Én is így látom, nagyszerq ember a barátod.
Ne ilyen lelkesen, Danielám, mert még féltékennyé teszel!
-Attól nem félek, hiszen tudhatod, hogy a szívemben nincs hely más férfi
számára.
Nemsokára egészen az enyém leszel, szerelmem! ölel- le magához a
leányt Hendrik.
XIII.
Hagenauban lezajlott az esküvQ. Hagenauné azután is az udvarházban
maradt, hogy még néhány napig gondoskodjék Boolmanékról. Malve nehéz
szívvel vett búcsút Danielától. Egyszerre megrohanta romba dQlt életének
minden fájdalma, és görcsös zokogásban tört ki.
Nyugodj meg vigasztalta a barátnQje -, a Jóisten biztos tudja, miért
rendelte így. Lásd, amikor a mamával elhagytuk ezt az épületet, hogy az
özvegyi lakban meghúzódjunk, s még azt sem tudtuk, hogy azt a menedéket
megtarthatjuk-e, akkor egy idQre én is nagyon búnak adtam a fejemet. De
azután azt mondtam magamnak: félre a kishitqséggel, a bátrakat szívesebben
segíti az ég, mint a csüggedQket. És íme, milyen csodálatosan megsegített!
Figyeld csak meg, így lesz majd veled is. Ki tudja, milyen boldogság integet
feléd a messzeségbQl. Mi pedig nem veszítjük el egymást. Tavasszal a
férjemmel hónapokra Madalára utazunk, és akkor találkozhatunk, ahányszor,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]