[ Pobierz całość w formacie PDF ]
- Rendben, Daisy, ez most jó volt - mondta Joel, aki a
kulisszák mögül lépett oda hozzájuk. - És most próbáljuk el még
egyszer Kevinnel.
143
- Nem. Teljesen kivan. Küldd haza, Joel!
A rendezQ összevonta a szemöldökét.
- És mi van, ha nem tudja még egyszer megcsinálni? Még
csiszolni kell rajta, ki kell dolgozni az árnyalatokat, és...
- Rendben lesz. Küldd haza.
- Helyes a beszéd! Remekül beszél! - vigyorgott rá Kevin
ugrándozva. - Mondtam, hogy meg tudod csinálni! - kiáltotta
vidáman, fölkapta a lányt és körbeforgatta. - Most már mehetünk
megenni azt a chilit?
Jason megállt és rájuk nézett. Arca rezzenéstelen maradt, de a
lányt hirtelen ugyanaz az érzés fogta el, mint amikor Jason ott állt
a sötétben, szenvedélyesen, birtokolni vágyón, fenyegetQn.
Daisy büszkén fölemelte a fejét. Hiszen én Daisy vagyok, nem
Desdemona. Ha új életet akarok kezdeni Jason nélkül, akkor nem
szabad tudomást vennem arról a sötét erQrQl, amellyel
megbabonáz.
Szándékosan elfordult Jasontól, és széles mosollyal így szólt
Kevinhez: - Chili! Igen, chili. Éhen halok. Adj húsz percet,
megfürdöm, átöltözöm, és a kijáratnál találkozunk.
144
Ahogy ment végig a homályos folyosón, hirtelen majdnem
megbotlott.
Jason támasztotta a falat a színpadhoz vezetQ ajtónál, és
meglátva Daisyt, halványan elmosolyodott.
- Pontos vagy. De ne aggódj, Billings nem vert át. Csak
kiküldtem az utcára, hogy ott várjon meg.
- Miért tetted ezt? Azt hittem, már elmentél.
- Nem, még nem - mondta és ellépett a faltól. - Beszélni
akartam veled.
- Valóban? - kérdezte mosolyogva Daisy. - Újabb pszi-
chológiai bevezetés Desdemona lelki világába? Nem kell
fáradnod, csak az utolsó jelenettel volt gondom.
- Tudom. Eric azt mondja, fantasztikus leszel.
- Kedves tQle.
- Hogy vagy? ErictQl tudom, hogy Greenwich Village-ben
talált neked lakást. Kényelmes?
- Igen, Eric és Peg nagyon kedvesek voltak velem.
- Nem nehéz veled kedvesnek lenni.
- Na ne mondd. Te mintha nem találtad volna könnyqnek.
Jason összerezzent.
- Olyan kedves voltam, amennyire az adott körülmények
között lehettem.
145
- Egy frászt! Egyszer azzal vádoltál, hogy kihasznállak, de azt
hiszem, én hozzád képest kispályás voltam - mondta a lány, majd
amikor látta, hogy a férfi szólni akar, feltartotta a kezét. - Ó persze,
hiszen figyelmeztettél. Valójában elQször magamat hibáztattam,
hogy vagyok olyan bolond, és nem vigyázok jobban. - Mélyen
Jason szemébe nézett, miközben beszélt. - De aztán rájöttem, hogy
tudtad, én úgysem figyelnék oda a figyelmeztetésre. Te ismertél
engem. Te olyan okos vagy, és tudtad, nyugodtan elvehetsz
bármit, és még mindig meg lehetsz magaddal elégedve.
- Remélem, soha nem voltam önelégült.
- De azt elismered, hogy tudtad, nem vagyunk egy súly-
csoportban.
Jason halványan elmosolyodott.
- EllenkezQleg, te sokkal magasabban álltál nálam. Daisy
megrázta a fejét.
- Azt csináltál velem, amit akartál. Teljesen megbabonáztál.
- Múlt idQben beszélsz - mondta Jason enyhe gúnnyal a
hangjában. - Azt akarod mondani, hogy kigyógyultál az én
úgynevezett Raszputyin-manQvereimbQl?
Daisy bólintott.
- Fölébredtem, amikor Charlie meghalt.
Jasonnak lefagyott a mosoly az arcáról.
146
- Ott akartam lenni veled, de...
- Ne hazudj! - Dasy hangján hallatszott, hogy küzd a
remegésével. - Ha ott akartál volna lenni, eljöttél volna. Tudtad,
mit tettél velem akkor éjjel, és akkor hazamentem, és ott találtam
Charlie-t... - Elhallgatott, mert elöntötték az emlékek. - Sajgott a
lelkem, te pedig egyedül hagytál. De - mondta és büszkén
fölemelte a fejét - szembenéztem ezzel, és tanultam belQle.
- Azt, hogy gazember vagyok?
- Nem - felelte Daisy halkan. - Hanem azt, hogy ostoba
voltam, amiért azt hittem, hogy valóban fontos vagyok neked.
Jasont mintha arcul csapák volna.
- Nem voltál ostoba.
Daisynek könnyek szöktek a szemébe, de erQt vett magán.
- Vak és ostoba. - Könnyeit nyelve keserqen rámosolygott a
férfira. - Még azt sem vettem észre, hogy te is tigris-léptq vagy,
Jason.
- A fenébe, nem vagyok az - mondta Jason, és arca fáj-
dalmasan eltorzult. - Mindig is segíteni akartam neked.
- Igen, igen, sztárt akarsz belQlem faragni! - vágta oda Daisy,
és megvonta a vállát. - Hiszen ezt csinálod épp, nem? És
ugyanakkor azt is megkapod, amit akarsz. Okos vagy te, Jason. De
örülök, hogy megvártál, mert én is akartam veled beszélni.
147
- Azt hiszem, eleget mondtál. Még mindig remegek a súlya
alatt.
- Megkaptad az arcképet, amit küldtem neked?
- Igen - mondta Jason és összerezzent.
- Vissza akarom vásárolni tQled.
- Nem eladó.
Daisynek ökölbe szorul a keze.
- Charlie végrendelete bizonyára nem is törvényes. Nem
kellett volna elküldeném neked azt a képet.
- De te becsületes nQ vagy, Charlie pedig azt akarta, hogy az
enyém legyen.
Daisy türelmetlenül legyintett.
- Csak egy hirtelen ötlet volt. Charlie alig ismert téged.
Tudom, azt akarta volna, hogy az enyém legyen az a kép.
- Szerintem megvolt az oka rá, hogy nekem adja. Daisy
feszülten fölnevetett.
- Azért adta neked, mert azt hitte, hogy szerelmes vagyok beléd.
Micsoda butaság!
- Nagy butaság - mondta a férfi rekedten. - De semmiképpen
sem lehet a tied az a kép, terveim vannak vele.
- A fenébe is, nekem sokat jelent.
- Charlie-nak is sokat jelentett.
148
- Nem könnyq ez nekem - mondta Daisy, majd lehunyta a
szemét, és suttogva így szólt: - Kérlek! Hadd vegyem meg tQled!
Ez minden, ami Charlie-tól maradt nekem.
- Daisy, hát nem tudod, hogy... - elhallgatott, majd egy idQ
múlva megszólalt: - Nem tehetem.
Daisy könnytQl csillogó szemmel nézett rá.
- Istenem, mennyire kegyetlen is vagy te.
Jason arca halottsápadt volt, bólintott, és azt mondta:
- Igen, az vagyok.
- Most, hogy ebben így egyetértünk, elnézést kell kérnem.
Kevin vár, és...
- Hadd várjon! - vágta oda hirtelen éles hangon Jason. - Kid
neked az a Billings?
- Az, akivé én akarom tenni. Egyébként meg semmi közöd
hozzá.
- Igen, én is ezt mondtam magamnak - szólt Jason, és megfogta
a lány könyökét, hogy lesegítse a lépcsQn.
Érintésére Daisyben szerteáradt a forróság, igyekezett elkerülni
a férfi pillantását. Jason kajánul elvigyorodott.
- Látod? Billings mellett unatkozni fogsz. Elrontod a
gyomrodat attól a sok kedvességtQl.
149
- Lehet, hogy szeretem a kedvességet. Legalábbis semmi rossz
sincs benne.
- Nem, valóban nincs - mondta hirtelen igen fáradt hangon
Jason. - Normális, és biztonságos dolog. Ragaszkodj csak hozzá,
Daisy, és ne hagyd, hogy bárki is másra akarjon rábeszélni.
- Még te sem?
- Én a legkevésbé. Hiszen már megbeszéltük, milyen önzQ
állat vagyok. Miért is... A francba!
[ Pobierz całość w formacie PDF ]